A nyuszi „működése”

A házinyúl emésztőrendszerét szájüreg, a nyelőcső, az együregű gyomor, a vékonybél, a vakbél, a remese- és a végbél alkotja.
A kifejlett nyulakra jellemző végleges fogazat,  28 fogból áll.
A szájban kétféle mirigy található meg.
A nyulak takarmányfelvételét az éhség és az étvágy határozza meg. Az éhségérzetet a vér glükóz-, aminosav-, tejsav-, és illó zsírsav szintjének a csökkenése, a száj és a garat nyálkahártyájának a kiszáradása, továbbá a kiürült gyomor összehúzódásai keltik.
Az étvágy egyedhez kötött, tanult jelenség, amely attól is függ, hogy az állat milyen takarmányokat kedvel jobban.

A nyúlra jellemző az „energiára evés”, vagyis a napi tápanyagfelvételt az energiaigénye határozza meg.
A nyúl ízlelő szervei, az ízlelőbimbók a nyelv felületén találhatók.
Képesek megkülönböztetni az édes, a savanyú, a sós és a keserű ízeket, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a takarmányok ízletességére.
A nyúlnak 27 000 ízlelő bimbója van, ami megkönnyíti –  a magvak granulátumok, tápok és fűfélék – számára megfelelő kiválasztását.

A nyulak kedvelik az édes fűféléket, szénákat, gyökgumós takarmányokat.
Az ízérzékelés segítségével az állatok nem veszik fel a penészes, rothadt vagy számukra mérgező táplálékot.
A felvett takarmányt a nyúl fogaival, ajkai és nyelve segítségével felaprítja és pépesíti.
Az emésztés tulajdonképpen olyan lebontási folyamatok összessége, amelyek során az összetett anyagokból felszívódásra alkalmas egyszerű vegyületek keletkeznek.

A fehérjék lebontása legtöbbször nem tökéletes ezért a vakbélbe még részlegesen lebontott táplálékkal bekerült fehérjemolekulák és emésztőenzim maradványok is bejuthatnak.

A nyúl emésztése szempontjából a szénhidrátokat két nagy csoportra oszthatjuk.
Az egyik a könnyen lebontható szénhidrátok csoportja, ahová a különféle cukrok és a keményítő sorolható. Ezek lebontására a nyulak számos enzimmel rendelkeznek. Ezeknek a szénhidrátoknak a lebontásakor glükóz keletkezik, amely a vékonybél falán keresztül szívódik fel.
A másik csoportba a rostalkotók tartoznak.
A rostanyagok bontására nem alakult ki saját cellulózbontó enzim. A cellulózbontást a vakbél bélflóráját alkotó mikroorganizmusok végzik. A könnyen lebomló rostanyagokból illó zsírsavak keletkeznek.
A nyuszik a táplálékkal jelentős mennyiségű nyersrostot vesznek fel, amelyet csak az emésztőrendszerük valamely rezervoárjában baktériumos fermentáció révén képesek hasznosítani.
A nyúl esetében ez a vastagbél egyik szakasza a vakbél. Nyúl vakbelében folyó szénhidrátemésztés során illó zsírsavak képződnek, majd pedig a véráramba jutnak. A vakbél utáni vastagbél szakaszokban ilyen irányú lebontó folyamatra és a táplálóanyagok hasznosítására nincs lehetőség. Ezt a hiányosságot a nyúl cekotrófiával pótolja.
Ez tulajdonképpen bélsárevést jelent, függetlenül annak formáitól és okaitól.
A házinyulak és általában a nyúlfélék cekotrófiájára (álkérődzés) az jellemző, hogy a bélrendszerben kétféle bélsár képződik, amelyből az egyiket elfogyasztják.
Az elfogyasztásra alkalmas bélsarat lágy bélsárnak, vagy keletkezési helyére utalva cekotrófnak, sőt nagy B-vitamin tartalma miatt vitaminbélsárnak is hívják.
Korábban éjszakai bélsárnak is nevezték, hiszen a házinyulak legtöbbször éjszaka fogyasztják el. A szoptató anyanyúl pedig 8 óránként végez bélsár-újrafelvételt. A valódi bélsár szárazanyagtartalma lényegesen nagyobb, míg fehérjetartalma csekély a lágy bélsárhoz hasonlítva.